Templomtér 1.

A három templom közül először a katolikust mutatom meg egy honlap segítségével.

Regényrészlet

Azután bizonyos vagyoni különbségek is támadtak már a házban. Amikor 1913-ban ez a tizenöt fiatal család összejött, nagyjából egyforma szinten éltek… Azóta? Egyiknek voltak vidéki rokonai, küldözgették az ennivalót, feketézett; a másik eladta, elcserélte azt is amije volt, élelmiszerre. Az egyik valutába fektette a pénzét, a másik hadikölcsönt jegyzett, az egyik tőzsdézett, a másik is, de az egyik nyert, a másik még jobban legatyásodott. Már a háború végét, a háború utáni időket nagyon különbözőképpen vészelték át a családok. Azután az egyik honoriator volt, egyetemet végzett, a másik nem. Az egyik tehát a fogalmazói karban ment előre, a másik csak a felügyelőiben. Az egyik kétszer is előlépett, míg a másik egyszer vagy egyszer sem. Kialakultak tehát a rang- és osztálykülönbségek. Fizetési osztályra értem. AZ olyan hirtelen kiugrásról, mint a patikuséké, nem si szólva.
A patikus csórószegény, friss diplomás volt, az egyetemen galileista, baloldali, hiszen éppen szocialista kapcsolatainak köszönhette, hogy munkástelepre került az állami patika vezetőjeként.
Hanem az infláció vége felé egyszer csak megvette a patikát a teljes leltár szerint, raktárostól, mindenestől. Azt a leltárat még a régi korona idején vették föl; azaz most fillérekért kapta meg az egészet. Mesélték is, hogy valakivel nyilván osztozott a nyereségen. Mindegy, nem akármilyen dolog ám patikatulajdonosnak lenni egy kis faluban sem, hát még egy harmincezer lakosú munkástelepen, ahol majdnem mindenki biztosított beteg. A patikus egyszerű alkalmazottból pár év alatt vagyonos polgár lett.

Ady

Regényrészlet (folyt.)

Nekem hát emlékeim már csak a Fő tér 2-ből vannak, azt tekintem szülőházamnak, még ha mást mond is az anyakönyv. A Fő tér 2-es és 3-as tisztviselőház volt, kisebb állami tisztviselők laktak itt, honoratior alig akadt közöttük. Jellemző különben az akkori igényekre, hogy Európa egyik legmodernebb munkástelepén fürdőszoba nem volt. Még a tisztviselő házak is: háromszobás, négyszobás volt minden lakás, és minden lakáshoz tartozott cselédszoba, de fürdőszoba nem. És jellemző a fél évszázad alatt bekövetkezett változásra: ma már mindenütt van fürdőszoba, valahogy mindenki megfuserálta, lecsípett a konyhából, az előszobából, de csinált fürdőszobát. Az én gyerekkoromban a változások még csak a kezdet kezdetén tartottak, 1926-ban parkosították az odáig elhanyagolt tereket, és bevezették a villanyt. Az ám! A főváros tőszomszédságában gyerekkorom estéit petróleumlámpa világításában éltem. Sőt, a háború után, ha nem volt petróleum, karbiddal világítottunk A szüleim a konyhában bádog ülőkádban fürödtek, én kisteknőben, aminek nagyon szerettem a dugóját kihúzni, özönvizet támasztani. A munkások fürdősufnikat építettek maguknak a kertben. Nem volt éppen a legegészségesebb dolog: forró vízben fürödni a deszkabódéban, utána át a téli udvaron, huzatos folyosókon. Mávagisták laktak ott leginkább, vasmunkások, sok vasutas, meg kellett fürödniük este, lemosni magukról az olajat, reszeléket, kormot.

Régen és ma

Találtam egy képet a neten.Ha minden igaz, akkor ez pedig a mai megfelelője:
Mintha még a csatornafedél is a helyén lenne.

Újabb hurrá!

Az új kerékpárút mentén, a piacnál létesült egy kerékpártároló.
Logikus, hogy a kerékpárút mentén létesítették. Jelenleg még az egyetlen gond az, hogy a kerékpárosok zöme a város másik feléről jön, ezért inkább használja az áruház előtti teret. Lassan persze meg fogom szokni, de nem biztos, hogy mindenkinek sikerülni fog. A felét telepíthették volna az áruház elé. Mindenki jól járt volna.

Szökőkutak városa

Az utóbbi időben egyre több műtárgy, többek között szökőkút található városunk közterein. Az első, talán nem is szökő- hanem falikút a Fő utca elejéről:Tovább haladva a Fő utcán, a Templom téren találjuk a következő, már valóban szökni képes kutat:Ha innen jobbra az Adyn továbbmegyünk, akkor elérjük a rendőrség épületét, amivel szemben áll egy a kerékpárszaküzlet előtt:Ha innen elindulunk az újonnan épült bringaúton és nem kanyarodunk el az Esze Tamás utcába, akkor hamarosan elérünk a Kós Károly térre, ahol a nemrég felújított téren találjuk a következőt:Itt a téren találhatunk záróakkordként egy másik falikutat, amiből fölfelé gyün a víz, de végülis mégiscsak egy vizes műtárgy:

Egykor és ma

A Fő utca az Üllői útról egykor
és ma:
A háttérben a katolikus templom. Az változatlan a helyén van.

Regényrészlet

A Wekerle Állami Munkástelep közvetlenül az első világháború előtt épült, a háború miatt félbemaradt, 1926-ban fejezték be. A lakóházak jórészt fölépültek a háborúig, a Horthy-korszak a továbbépítést legsürgősebben a templomokkal kezdte. Hát igen, közben történt egy és más… Igen korszerű munkástelepnek tartották; ama bizonyos harmadosztályos helyismereti könyvünk szerint "egész Európában csak az esseni Krupp-telep fogható hozzá".Helyben gyártott, fehér mészkőhomok téglából építették, olcsón, de elég szolidan. A fával még nemigen takarékoskodtak, érezni lehetett az építkezés mögött Nagymagyarország óriási erdeit. A stílusa egyfajta népi szecesszió, a maga korában haladó irányzat, ma kicsit komikus. Komikus, hogy a sgrafitto díszekben hímzésmintákat alkalmaz, hogy tornácoszlopokat iktat az emeleti erkélyek sarkába, hogy minden funkció nélkül hatalmas, csúcsos deszkaoromzatokat épít a ház homlokzatába, s míg ekként magyarkodik, az épület befoglaló formája, hangulata, hatása mégis valódi német népi romantika. Különben igazán kedves városnegyed a sok kertjével, Fő terével, kisebb parkjaival, tavaszi virágzáskor az akácsorokkal, ősszel a platánokkal. A házak jó része földszintes, páros és négyes ikerházak, a főútvonalakon egyemeletes nyolc-tízlakásos, a Fő téren pedig tizenöt-huszonöt lakásos, kétemeletes bérházak. Szüleim a pionírok között 1913-ban költöztek a Fő tér 3. számú házba. Lépcső helyett még jó ideig a treppnin közlekedtek az emeletre. Ott született a bátyám, ott születtem én is.
De nagyon hamar átköltöztünk a Fő tér 2-be, mert ott földszinti lakás ürült.

Apám rossz lába miatt kényelmetlen volt a második emeleten laknunk. (Izomsorvadása volt apámnak, ahogy nekem is van, de akkoriban egy baleset következtében még inkább megromlott a járása.)

Tér a Fő utca elején

Elkészült a Fő utca elején az élelmiszer áruház előtti tér, amely sokszor adott otthont sárnak, és néhányszor cirkusznak vagy vidám parknak. Most hosszú és igényes munka után
egy kellemes pihenőpark készült el, padokkal és, máshogy nem tudom hívni, bemutató oszlopokkal, melyek régi képeket mutatnak a városról.

Pecsvörk-utca

Városunkban elég sok helyen találunk olyan utcarészleteket vagy elég hosszan utcákat, ahol az aszfalt felbontások és újrafoltozások egymást érik:
Néha csak annyi történik, hogy egy házba gázt vezetnek be, vagy csatornáznak vagy...
De legtöbbször az eredetileg hibás, rossz anyagú aszfalt törik föl a használat nyomán és ma már úgy intézik, hogy szögletesen kivágják a felszínt, amit aztán befoltoznak. Így néz ki foltozás előtt:

Hulladéksziget

Minden tiszteletem azoké, akik tevékenyen részt vesznek egy-egy település életében, megpróbálnak beleszólni a jelen és a jövő alakításába. Ez történt tavaly ilyentájt a Zalaegerszeg utcai hulladéktároló ügyében. Itt olvasható egy bővített beszámoló. E beszélgetés és vita eredményeképpen idén áprilisban a Föld napja alkalmából fölavatták a kis teret, mint pihenőparkot, mely nemcsak a helyiek pihenését szolgálja, hanem egy fő-kerékpárközlekedési útvonal szép pihenőhelye is lett.E szépen kialakított tér és persze a másik is
üde színfoltja lett Wekerlének. Nincs olyan nagy baj, ami ne lenne orvosolható. A kérdés csak az, hogy mikor. E két hely mindegyikén volt hulladéksziget, és ha jól emlékszem, akkor a harmadik, a nagy téren is (Kós) valaha. Most csak egy van. (Én legalább is csak egyről tudok.) Ez:
ÉS igen gyakran így is néz ki. Akik döntöttek arról, hogy a fent említett szigeteket megszüntetik, helyette elindítják a szelektív hulladékgyűjtés alternatív módját, eddig még nem nagyon jeleskedtek. Legalább is én nem tudok róla. Ha valaki ennek az ellenkezőjéről tud beszámolni, szívesen hagyom magam fölvilágosítani. Addig viszont a Deák gimnázium környékén lakóknak kell eltűrniük az áldatlan állapotokat, amit sajnos csak részben okoz a szigethiány. Sok múlik a közeli és távoli környék lakóin, azon, hogy nem szemétlerakónak tekintik e helyeket.

Egy kis emlék

Először is. Elnézést mindenkitől, aki hűségesen követi blogomat, hogy egy ideig nem jelentkeztem. Nem tudom komolyan megindokolni. Komolytalanul pedig nem akarom. Folytatom a városunk megismerését és megismertetését képben és hangban, akarom mondani szövegben.

Most csak egy emlékképet mutatok, ami talán nem volt annyira jellemző az elmúlt választásokra.
Annyi megjegyzést fűznék hozzá, hogy nem biztos, hogy a Fidesz tépte le a plakátot, illetve biztos, hogy nem a Fidesz volt, hanem egy szimpatizáns, és a leírt szöveg sem következetes, de hát csak az ökör az. :-(