Regényrészlet

A Wekerle Állami Munkástelep közvetlenül az első világháború előtt épült, a háború miatt félbemaradt, 1926-ban fejezték be. A lakóházak jórészt fölépültek a háborúig, a Horthy-korszak a továbbépítést legsürgősebben a templomokkal kezdte. Hát igen, közben történt egy és más… Igen korszerű munkástelepnek tartották; ama bizonyos harmadosztályos helyismereti könyvünk szerint "egész Európában csak az esseni Krupp-telep fogható hozzá".Helyben gyártott, fehér mészkőhomok téglából építették, olcsón, de elég szolidan. A fával még nemigen takarékoskodtak, érezni lehetett az építkezés mögött Nagymagyarország óriási erdeit. A stílusa egyfajta népi szecesszió, a maga korában haladó irányzat, ma kicsit komikus. Komikus, hogy a sgrafitto díszekben hímzésmintákat alkalmaz, hogy tornácoszlopokat iktat az emeleti erkélyek sarkába, hogy minden funkció nélkül hatalmas, csúcsos deszkaoromzatokat épít a ház homlokzatába, s míg ekként magyarkodik, az épület befoglaló formája, hangulata, hatása mégis valódi német népi romantika. Különben igazán kedves városnegyed a sok kertjével, Fő terével, kisebb parkjaival, tavaszi virágzáskor az akácsorokkal, ősszel a platánokkal. A házak jó része földszintes, páros és négyes ikerházak, a főútvonalakon egyemeletes nyolc-tízlakásos, a Fő téren pedig tizenöt-huszonöt lakásos, kétemeletes bérházak. Szüleim a pionírok között 1913-ban költöztek a Fő tér 3. számú házba. Lépcső helyett még jó ideig a treppnin közlekedtek az emeletre. Ott született a bátyám, ott születtem én is.
De nagyon hamar átköltöztünk a Fő tér 2-be, mert ott földszinti lakás ürült.

Apám rossz lába miatt kényelmetlen volt a második emeleten laknunk. (Izomsorvadása volt apámnak, ahogy nekem is van, de akkoriban egy baleset következtében még inkább megromlott a járása.)